Dr. Andrew Morison

[i]
Jellem: Andrew egy rendkívül zárkózott és nehéz egyéniséggel megáldott középkorú férfi. Mivel jóval intelligensebb az átlagembereknél, ezért teljesen soha se tudott beilleszkedni, és helyzetét tovább rontja az utóbbi időben egyre súlyosabbá váló pszichózisa is. A magányhoz való vonzódása, szinte már-már betegesnek mondható, és mára már gyakorlatilag lehetetlenné vált, hogy érzelmi alapú kapcsolatot tudjon kialakítani másokkal. Ha még is kötődni kezd valakihez, a ragaszkodása lehet túlzó, sőt mivel nem tudja hagyományos szociális helyzeteket kezelni akár beteges is. Azonban ha eltekintünk a benne kifejlődő őrülettől, vagy egy józan pillanatban kapjuk el, akkor összességében egy kedves, intelligens fiatalember ismerhetünk meg személyében. Szóban, vagy személyesen nem túl magabiztos, inkább az írásban tudja kifejezni érzéseit, gondolatait. Éppen ezért sokkal jobban érzi magát, a számítógép előtt, mint a valós világban.

Kinézet: Hősünk majdnem 180 centi magasra nőt, súlya azonban betegesen alacsony többnyire alig haladja meg az 50 kilót. Test alkata ebből következően nem éppen tartozik a mostanában divatos, izmos kategóriába. A bőre is szinte természetellenesen fal fehér, ami a rengeteg szobába történő üldögélésnek köszönhető. Haját többnyire vállig érőre növesztve hordja, és csak néha vágatja le rövidebbre. A szeme és haja színe is barna. Öltözködésére nagy gondot fordít, bár a trendekkel itt sem törődik. Általában inget, nadrágot és mellényt visel, amelyek már messziről sugallják, hogy egy stréber egyetemistával hozott össze a sors. Ellenben a ruháinak tisztaságára mindig gondosan oda figyel, és naponta cseréli őket.

Egészségi állapot: A teste egészségesnek mondható, de az elme állapota egyre gyorsabb ütemben rosszabbodik. Már egészen kicsi korábban diagnosztizáltak nála autizmusra utaló tüneteket, de pontos diagnózisa sokáig váratott magára. A betegség tüneteiben átmenetet képes a hagyományos autisztikus zavarok és Asperger kór között, ugyan akkor egyes tünetei kifejezetten ellent mondanak ezeknek. Először is bár átlagon felüli intelligenciával rendelkezik, de sokáig a társas képességei ugyan olyanok voltak, mint akárki másnak és képes volt az érzelmek kimutatására, valamint az együttérzésre is. Az esetleges eltérések, a magas intelligencia és műveltség miatti társadalmi kirekesztésből származtak. Ahogyan idősödött, azonban mint kognitív kifejező készségei, mint a kapcsolatok kialakításának képessége romlani kezdet. Fokozatosan, jelent meg nála tisztaság mánia, az alvás zavar és közelmúltban az evési zavarok. Jelenleg, kötelező pszichiátriai tanácsadásra jár mivel kifejlődő skizofréniát gyanítanak nála. Gyakran nem figyel oda testi szükségleteire, ezért sokszor kerül gyomorbajjal, vitaminhiánnyal vagy kiszáradással az orvosok elé. Másik problémája, hogy néha erősen dadog, és ha még is sikerül megszólalni, akkor pedig érthetetlen amit mond. Az olvasáshoz szemüvegre van szüksége.

Szakértelem: Gyakorlatilag egy élő lexikon, és szótár. Kétszer doktorált egyszer irodalomból, egyszer pedig Pszichológiából. Könyvtáros, pszichológus, filozófus, alap diplomája van, amelyek mellé informatikus minort is elvégzett. Nem rég mérnök – informatikus mester diplomát szerzet, amely valószínűleg az utolsó végzettsége. Az angol mellett, oroszul, spanyolul, latinul és ó-görögül tanult. Gyengéje a sportok, a szociális érvényesülésre irányuló szakértelmek, és sajnos főzni se nagyon tud.

Egyéb jellemzők: Gyenge fizikum, átlagon felüli intelligencia, memória és kézügyesség. A betegségéből kifolyólag olyan dolgokat is megláthat vagy meghallhat, amelyek felett normál emberi agy elsiklik. Ugyanakkor soha nem szerezhet jogosítványt, és jelenleg fegyverviseléstől is el van tiltva beszámíthatósági okok miatt.

Előtörténet: Dr. Andrew Morison 34 évvel ezelőtt született San Francisco városában. Apja, akitől a nevet is kapta, híres pszichiátria és pszichológus. Anyja, Mary Allen Morison aki később az középkori irodalom doktora lett.
A gyerekkora meglehetősen nehéz és ellent mondásokkal teli volt. Először is a szülei között több mint húsz éves korkülönbség volt. Ezen felül az édesanyja hozzá hasonló személyiség zavarba szenvedett és apja volt a kezelő orvosa. Nem is tudtak vele megfelelően foglalkozni. Az idősebb Andrew Morison keveset volt otthon és akkor is úgy viselkedett velük, mint ha csak egy újabb kórterembe lépett be. Mary pedig még egyetemre járt, és sokkal jobban lekötötték tanulmányai, mint a gyereknevelés. Tovább rontotta helyzetet, hogy korán elkönyvelték, hogy ő is menthetetlenül beteg mint az anyja, és senkit sem érdekelt a tünetek hiánya, vagy hogy majdnem olyan mint akármelyik másik gyerek.
Óvodába soha se járt. Ötéves koráig a szülein kívül csak egy öreg fekete dadus alkotta a társasságát. Ez után pedig rögtön a város legelitebb magániskolájába küldték, ahol általános iskolától az érettségiig készítik fel a speciális igényű gyerekeket. Hiába azonban speciális képzés, az ifjú Andrew már akkor egy más szellemi közegből érkezett. Otthon ő már folyékonyan meg tanult írni és olvasni, nem csak angolul, de latinul is. Olyan fogalmak, mint a bújócska, a kergetőzés teljesen ismeretlen volt a számára és nem tudta behozni a szociális területen való elmaradottságát se. A tanulmányokkal is nagyon gyorsan haladt sokszor idősebb gyerekekkel öt főnél nem nagyobb foglalkozásokon, kellett az ismereteket elsajátítania. Barátokat, nem is szerzett egész itt tartózkodása alatt, de nagyon sok ellensége lett. Főleg a gazdag fiúk közül, akik nem az eszük, hanem apuka pénztárcája miatt lettek felvéve. Többször megverték, és lelkileg is gyakran bántalmazták, később pedig a tanárokkal is rendszeres vitába keveredett. Mivel társaival nem tudott szót érteni, ezért rákattant az internetre és úgy vészelte át a helyzetet, hogy a saját kis világába menekült. A klasszikus irodalom mellett ekkoriban szerette meg képregények, a tudományos fantasztikum univerzumait, és a számítógépes játékokkal való bíbelődést.
Tizennégy évesen szerzett érettségi bizonyítványt majd Stanford University-n folytatta tanulmányait, ahol irodalmat és informatikát tanult. Később pedig a California egyetemen szerzett irodalomból doktorátust, mielőtt még húsz éves lett volna. Az életében és az egyéniségében azonban csak nagyon lassan született kedvező fordulat. Átlagosan öt-hat évvel, volt fiatalabb majdnem mindenkinél és a hozzá hasonló irodalom, vagy képregény őrültek között is csak nehezen találta meg a helyét. A családi élete is végképp válságba jutott, anyját egy gondozó intézetbe kellett elhelyezni. Emiatt vitába keveredett az apjával, aki szerinte képes lett volna a megfelelő ellátást oda haza is biztosítani neki. Nem sok híja volt, hogy nem költözött el jó messzire, és szakította meg vele végleg a kapcsolatot.
Az hogy nem menekült el, az csak is egy csinos ifjú hölgynek köszönhető, aki életének első igazi szerelme volt. A lányt Marynek hívták, másod éves volt dráma szakon, és alig egy évvel fiatalabb nála. A viszonyuk kettős volt, egy felől együtt jártak filozófiára, ahol remek barátságot kötöttek. Ugyan akkor a görög dráma órán már, mint diák és tanár-segéd kerültek szembe. Társadalmilag is nagy volt közöttük a különbség, a lány az egyetemi színház egyik sztárja, a jövendő Hollywood csillag, akiért sorba álltak a férfiak Andrew pedig nem volt más csak egy egyszerű, nevetséges tanársegéd a sok közül. Ezek miatt, majdnem két évig kerülgették egymást, de miután járni kezdtek, a kapcsolatuk végig boldog és kiegyensúlyozott maradt. A magán életi stabilitást, azonban nem követték munkahelyi sikerek, és anyagilag is padlóra került miután az apja megvonta tőle a támogatást. Tanári állást nem kapott, ami nem is csoda, hiszen tanársegédi munkával se boldogult, mert a diákokkal egyszerűen nem találta meg a hangot. A kutatásait rendszeresen elutasították, vagy csak minimális mértékben voltak hajlandók finanszírozni. Hogy saját magát és a párját eltartsa számítógépes játékok tervezésébe fogott, de ehhez még nem volt meg a megfelelő szakképesítése. Kénytelen volt könyvtárosként dolgozni, amelyet hatalmas szégyennek és visszalépésnek fogott fel. Ilyen minősítésben, kezdett el fordításokat végezni és internetes újságokba írni főleg szórakozásból. Később azonban komoly kiadó cégek, és blogok is felkeresték, akik már hajlandóak voltak fizetni is a cikkeiért.
Az élete közben haladt előre és mire észbe kapott már nem egy magányos fiatalember volt, hanem egy boldog párkapcsolatban élő férfi. Mary túl volt az első igazi filmszerepén, komoly szerződést ajánlottak neki egy sorozatba szüksége volt a támogatására. Andrew pedig újabb két diplomával gazdagodott, és sok rajongót szerzett az interneten keresztül. A környezetük és bizony a szőke hajú szépsége is már egyre jobban várta, az eljegyzést, amely valahogy nem akart bekövetkezni. Andrew számára a házasság nem jelentett mást, mint egy darab papírt és képtelen volt felfogni, hogy ez párjának mennyit is számítana. Ráadásul, korainak is gondolta az egészet, mert mind a ketten a karrierjük elején jártak még. A vége az lett, hogy közös megegyezéssel szakítottak és külön költöztek.
Egy kapcsolat végébe a legtöbb ember tragédiát látott volna, a számár azonban csak egy újabb lehetőség volt. Miután kilépett a közös lakásból, amely hosszú éveken át az otthona volt, már nem maradt senki és semmi ami a városhoz kötötte volna. Elérkezett az idő, hogy megvalósítsa a néhány évvel ezelőtti terveit. Az első adandó alkalommal New Yorkba utazott, ahol Columbia vagy New Yorki egyetemen szeretett volna kutatói esetleg tanári állást találni. A sors azonban végül egészen, más utat jelölt ki a számára. Az egyetemen találkozott egy Alexander Rhodes nevű kriminál pszichológussal, aki teljesen megváltoztatta az életét. Rhodes a segítségét kérte, egy sorozatgyilkos elfogásában, aki különböző görög szerzőktől vett idézeteket hagyott a helyszínen. Mivel ókori irodalom volt, az egyik szakterülete és magas fokú pszichológiai ismeretekkel rendelkezett ideális választásnak tűnt. Mint, a szövetségi nyomozó iroda tanácsadója vett részt a nyomozásba, amely sikeresen zárult. Ezt követően rendszeresen dolgozott nekik, lő tanfolyamra járt és elméleti kiképzést kapott, de soha nem lett belőle ügynök. A nyomozás, inkább lett hobbi, mint valódi hivatás a számára.
Nem felejtkezett meg közben a terveiről se, jelentkezett az egyetem doktori programjába, ahol para és kriminál pszichológia területén folytatott kutatásokat. Emellett nem tudott állandóan dolgozni, a kiadásait írásból, fordításból és egyéb ehhez hasonló alkalmi munkákból fedezte. Ezekkel kapcsolatban is voltak, sikerélményei fordításai mellett hamarosan megjelent első regénye, amelyben első F.B.I-s élményét öntötte szavakba. Ezt egy nagyobb lélegzetű mű és két novella gyűjtemény követte, amelyekbe régebbi vagy félkész írásai kerültek kiadásra. Mindegyik munkája viszonylagos sikert aratott. A magánélete is újra, rendes kerékvágásba fordult. Az egyik tanácsadói munkája során ismerte meg Khatharine Hartglove rendőr őrmestert, akivel először barátok majd egy pár, végül pedig férj és feleség lettek.
Éveken át jól mentek a dolgok. A házassága stabil alapokat adott neki mind a munkához, mind a tanuláshoz. Az első írói szárnypróbálgatásai után két újabb könyvet adott ki, amelyekbe már nem valós bűnügyeket írt meg, ha nem kitalált fantasztikummal vegyített történeteket. Közben, egyre több ügyben kérték ki a tanácsát, és rengeteg feladatott adott neki az egyetem is. A kevés szabadidejében, sokat utazott és fotózott, amelyből szintén sikerült egy gyűjteményt kiadni. Természetesen, ilyenkor mindig elkísérte Khatharine is, aki mindenbe támogatta őt. Az elmeállapota, azonban egyre jobban rosszabbodott. Alvászavarokkal kezdődött, amelyeket a nyomozói munkával járó stressznek tulajdonított. Aztán félni kezdett a tömegtől, a környezetétől elhidegült és gondjai akadtak a beszéddel is. Ha otthon volt, sokszor napokra bezárkózott a szobájába, vagy egyszerűen felszívódott és különös ügyek egész sorát kezdte el megvizsgálni. Újabb regényeit pedig annyira elvontnak, vagy provokatívnak találták, hogy nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudta kiadni. Az Izraelben játszódó könyve miatt, perbe is fogták, annak politikai tartalma miatt, a tanácsadói engedélyét visszavonták. A feleségének ez volt az utolsó csepp a pohárba, és amúgy is úgy érezte nem tudja a férfi állapotát kezelni, ezért benyújtotta a váló keresetet. Négy év együtt járás, és ugyan ennyi év házasság után végleg elváltak az útjaik.
Hosszú évek kihagyása után, az apja sietett segítségére, aki megszerezte fia számára legjobb orvosokat és mindent megtett, hogy ne járjon úgy, mint az édesanyja. Ő javasolta, hogy költözzön egy időre, vidékre és vonuljon el a város zajától. A választása Rosewood városára esett, ahol olcsón hozzá jutott egy kis külvárosi ingatlanhoz. Mindössze néhány hete költözött ide, de máris úgy érzi, hogy megtalálta a régen vágyott nyugalmat.

[i]