the first fiber - Hanna&Caleb

Tárgy: Re: the first fiber - Hanna&Caleb Vas. Jan. 15, 2012 6:13 am

Hanna&Caleb

A hajam alját csavargatva, próbáltam magam nyugtatni, mert egészen olyan érzésem volt mintha figyelnének. Ez már kezd nevetséges lenni. Nyugi, Hanna biztos csak az új Prada cipődet bámulják, amit a múlt héten szereztél be. Hogy mit értek az utolsó szó alatt? Nos, még nem kaptam meg a zsebpénzem viszont vészesen közeledett a buli napja, és addig be kell járatnom ha nem akarom az egész hétvégét utána azzal tölteni, hogy a lábamat borogatom. Van annál nekem jobb dolgom is.
Figyeltem ahogy a srác körbeforgatja a telefonomat a kezei között, és mikor meglátja a hátlapját halvány mosoly jelenik meg a szája szegletébe. Haha! Nagyon vicces. Most miért nem lehet egy lánynak fekete-fehér dalmata mintás - nem tehén. Mondom nem tehén! - tokja a telefonjához? Én szeretem, nekem tetszik a többi pedig nem érdekel. Spencer például majdnem egy tenyér nagyságú készülékkel jár fel és alá. Én azzal egyszerűen nem tudnék megbékélni, de hát ahogy mondani szokták; ízlések és pofonok.
Hirtelen elhaladt mellettünk két évfolyam társam, egy "Mi a fene?" pillantás kíséretében, amit ránk vetettek, majd tovább csacsogva mentek vissza az épületbe. Oké. Ebben két furcsa dolog is volt egyszerre. Első, hogy kihallottam a beszélgetésükből a Montgomery nevet, tehát az állításom beigazolódni látszik, hogy Aria újra átlépte Rosewood határát. Hm, vajon most mivel állít elő? az egész haja rózsaszín lesz, vagy csak átváltott a zöld melírokra? Kitudja. Sose értettem Aria stílusát.
Aztán ott volt a másik furcsa dolog. Miért néztek úgy rám, és Calebre mintha valami marha nagy pletykát tudtak volna meg? Ez csak szimpla üzlet, két szimpla diáktól, akik egy nem éppen legális dologban állapodnak meg. Mert kitudja van e engedélye az ilyen dolgokhoz. A ruházatát nézve szerintem ezzel keresi meg a kenyérre valót. Ami bárhogy is nézzük elég szomorú.
- Itt van 20 dolcsi előlegnek - nyomok a kezébe egy gyűrött bankót, majd hozzáteszem - Holnap megkapod a többit ha elégedett vagyok a munkáddal. Ha nem megtarthatod a pénzt. - Nem kérdeztem egyszerűen csak kijelentettem a dolgot. Az előző kis tervemről, miszerint bevetem a bájam az ár miatt elvetettem. Szerintem még így is olcsón megúsztam, hiszen ha egy telefonboltba megyek be szerintem egy százast is lehúztak volna rólam. De így, csak negyven dolcsim bánja, vagyis egy karkötő amit a múlt héten néztem ki. Mindegy, van ami áldozatokat követel nem?
- Csak ha nem keversz bele valami rendőrségi ügybe - figyelmeztettem előre, mert már volt egy szép estém a hideg rácsok mögött. Brr, kellett nekem az a hidratáló krém nagyon... - Áll az alku.

Hozzászólások száma : 5 Join date : 2012. Jan. 02.

--Hanna Marin

Nem nagyon értek az emberekhez, de azt most egyből kiszúrtam hogy ennek a csajnak valami nagy gondja van. Próbált lazának tűnni, és azt a látszatot kelteni hogy minden rendben, de láttam a szemében hogy ideges, és mintha egy kis ijedtséget is felfedeztem volna benne. Minden esetre nem foglalkoztam tovább azzal hogy mi a baja, meg hát semmi közöm nincs hozzá. Rögtön a lényegre tért, nem totojázott. Átnyújtotta a telefonját, amin elmosolyodtam kicsit..egészen kicsit. A telefon borítója ugyanis fekete fehér foltos volt..olyan mint egy...tehén mintázata. Átvettem a készüléket, és először is tüzetesen átvizsgáltam minden egyes négyzet centiméterét. Mindig is érdekeltek ezek a technikai kütyük, szerettem szétszedni a dolgokat megnézi mennyi részből állnak, aztán ugyanúgy össze rakni ahogy kell.
Emlékszem volt egy órám, amit állandóan szétszedtem és megnéztem belülről. Oda figyelve minden egyes kis alkatrészre, egyesével megnézegettem őket. Aztán nagy oda figyeléssel, precízen összeraktam az órát. Olyasmi ez, mint kirakni egy 100 darabos puzzle-t, csak sokkal jobb. Megnéztem a telefonban az ismeretlen számot, amit fel kell törnöm a lánynak. Így látatlanban most semmit nem tudtam kezdeni a dologgal, de voltak olyan ismerőseim akik tudták hogyan kell ezeknek a rejtett számoknak utána nézni.
- Adj egy napot, holnapra feltöröm neked. A költség kereken 40 dollár. - mondtam a lánynak, kisebb gondolkodási idő után. Most, hogy ott állt előttem közelebbről is szemügyre tudtam venni. Gyönyörű szőke haja volt, ami csak kiemelte még gyönyörűbb kék szemét. Alakja nem volt vékony mint egy modellnek, de ez a testalkat jól állt neki. Divatos ruhákat viselt, amelyek kitűnően álltak neki. Szép lány volt, azt meg kell hagyni, de nem az én esetem. Ő és én, két külön világot ismerünk.
- Tehát, áll az alku? - kérdeztem, kezemet felé nyújtva, amiben a telefon pihent.

Tárgy: Re: the first fiber - Hanna&Caleb Szer. Jan. 04, 2012 6:27 am

Hanna&Caleb

Kicsit talán furcsa volt egy ilyen ügyet az iskola falai közt intézni, de ahogy jobban belegondoltam igen logikus a dolog. Itt, akarva akaratlanul szövődnek köztünk "állami" titkok, a tanárok pedig nem igazán szólnak bele mit művelünk a szünetekbe. Persze a cigi, a drog, és a verekedés tiltva van, de minden diák ismeri a mondást miszerint, amit a tanár nem lát, az nem is fáj neki.
Kieresztve a bent tartott levegőt, kutakodtam egy rövidet a táskámba, és előre nyújtottam a mobilom, és végül így feleltem; - Fel tudnád törni ezt a számot? - a képernyőn az üzenet állt, ismeretlen IP címmel. Ha tényleg annyira jó, hogy már hozzám is eljutott a híre, nagy reményeket fűzök hozzá, hogy ezt is se perc alatt feltöri, és meg tudom leckéztetni azokat a fajankókat.
Szinte éreztem egy pillantást ami a hátamba fúródott, így lopva Mona felé fordultam - míg a srác szemügyre vette a készüléket - aki idegbeteg módjára mutogatott és tátogott nekem, de közbe már szinte hallottam, hogy gyártja a rosszabbnál rosszabb, és képtelenebb pletykákat a fejében.
- Majd elmondom! - tátogtam szem forgatva, és visszafordultam, és miközben várakoztam, alig láthatóan végigmértem, kinek is az "ügyfele" leszek. Perverz fantáziások, kíméljenek!
Hosszabb fazonú frizura, barna szemek, kissé kisfiús arc, de kigyúrt alak, nem kicsit lejárt ruhákban... Összességibe, nem volt rossz parti de nem is az esetem. Amúgy is még csak egy hete szakítottunk Seannel, mivel rájöttünk, hogy a folyamatos véleményeltérés miatt nem fog menni ez a kapcsolat. Meg amúgy is kinek van szüksége pasira? Csak a baj van velük!
- Menni fog vagy keressek mást? - kérdeztem türelmetlenül, és felvont szemöldökkel vártam a válaszát. Igazából nem volt B tervem. Ez is hirtelen jött, mert hát, úgy hallottam Tyler Hilling jó üzletet kötött vele. Akkor én, mint a Rosewoodi gimi királynője minimum szuper üzletet várok el. Na jó, ideje visszafognom magam, mert a végén még túlságosan is olyan leszek mint Alison, pedig attól még, hogy elfoglaltam a hátra hagyott helyét, nagyon tévednek akik azt hiszik, a személyiségét is felveszem.
Talán szólnom kéne Spencernek... De akkor megint a saját kezébe venné a dolgokat, és úgy intézné el a dolgot, hogy közben szépen kisatírozza a nevem azok közül akik benne voltak a buliban. Megmaradnék áldozatnak mint mindig mi? Ennek itt és most véget vettünk, ugyan is, ezt a bizonyos "A"-t én fogom elintézni. Nem leszek elveszett, felesleges ötödik tag, mint anno..

Hozzászólások száma : 5 Join date : 2012. Jan. 02.

Vállamat a falnak vetve álldogáltam az iskola udvaron, és közben a sajgó nyakamat masszíroztam. Már öt napja lakok az iskolában, eddig sikerült nem le buknom, de már csak idő kérdése hogy mikor fedezi fel valaki, a szellőzőbe rejtett holmimat. Már kialakítottam egy egész jó kis napirendet magamnak, figyelve hogy soha senki ne vegyen észre. Reggelente, a férfi öltözőbe settenkedek, akkor amikor a takarítónők még az épület másik felébe takarítanak. Lezuhanyozok, és fogat mosok, aztán a könyvtárba megyek, mielőtt az ügyeletes megjönne felöltözöm, aztán az iskola táskámmal együtt elhagyom a sulit. Betérek a közeli pékségbe, segítek lepakolni az aznap érkezett árút, az eladónak, cserébe kapok egy friss péksüteményt, amit az iskolába menet elnyammogok. Részt veszek a tanórákon, aztán míg az iskolában délutáni foglalkozások vannak, elmegyek a Grillbe, és megebédelek.
Rendszerint sétálok egyet, esetleg alkalmi munkákat vállalok, amikor pedig az óra hatot üt, vissza térek az iskolába. A könyvtárban olvasgatok, zenét hallgatok, meg tévézek, aztán felkeresem a folyosón levő szendvics automatát, aztán megvacsorázok. Ez után, a tornaterembe veszem az irányt, ahol a birkózóknak felállított matracon elnyom az álom. Mostanában sokkal több pénzem van, mert valahogy híre ment hogy értek a kütyükhöz, és pénzért akárkinek hajlandó vagyok megszerelni az elromlott telefonját, vagy éppen feltörni valaki facebook-ját. Most is éppen egy osztálytársamat vártam, aki megkért hogy vessek egy pillantást az iPod-jára, mert valami nem szuperál a készülékkel. Miközben Rick-et, vártam körbe néztem az udvaron. Mivel jó idő volt, sok diák kijött ebédelni, meg beszélgetni ide.
Többek között Hanna és Mara (vagy Maya már nem emlékszem a nevére) is, akiket kénytelen voltam megismerni hiszen a suliban mindenki ismeri őket. Meg nem mondanám hogy melyikük Hanna és melyikük Mona de nagyon nem is érdekelt. Végül a szőke hajú lány felém pillantott, mire én gyorsan elrántottam a fejem, és úgy tettem mintha zenét hallgatnék. A füles valóban ott volt a fülembe, de a lejátszóm ki volt kapcsolva. A lány aztán felállt az asztaltól, és egyenesen felém indult. Legelső gondolatom az volt, hogy biztos észre vette hogy őket nézem, és most számon akar kérni hogy miért. De ehelyett a melle előtt összefont karral, csak annyit kérdezett, hogy értek-e a telefonokhoz. Így a helyzet mindjárt más volt, hiszen feltehetőleg egy újabb ügyfél állt velem szemben.
- Igen értek. Miről lenne szó? - kérdeztem, miközben megcsapott a lány illata. Nem tudom elmondani miféle illat volt az, talán köze volt az eperhez, vagy a barackhoz de az biztos hogy még soha nem éreztem ilyen illatot. Észrevétlenül szagoltam a levegőbe, aztán magamhoz térve gondolatban fenéken billentettem magamat. Mi vagyok én hippi, hogy itt szagolgatom ezt a lányt?

Tárgy: the first fiber - Hanna&Caleb Kedd Jan. 03, 2012 8:56 am

Hanna&Caleb

- Szóval Becky mondta, hogy az unokatestvérének a barátnője lefeküdt Finn Mc'Grey-el tegnap, és, hogy hatalmas balhé volt, mert Finnen állítólag barátnője volt, valami Jiliann, vagy ki, és, hogy hatalmas ramazulit csapott, hogy még a rendőröket is kihívták, na meg a... - Mona hangja lassan összemosódik, és már csak zavaró külső tényezőkén érzékelem. Egyszerűen nem tudok rá figyelni, mert a gondolatimba, csak ennek a bizonyos "A"-nek az üzenetei jártak. Nem tudom kinek lehet ekkora öröm, hogy mások érzelmeibe tapos bele, de velem nem szórakozhat. Tiltott szám ide vagy oda, megkapja a magáét, hogy egy örök életre elmegy a kedve a zaklatástól!
Mivel végre imáim meghallgatásra találtak, és a nap is kisütött a hatodik óra végére, a kinti asztaloknál fogyasztottuk az ebédünket, miközben Mona, csak beszélt, beszélt és beszélt... Komolyan mondom, néha egy kanál vízbe folytatnám, csak hagyja abba a fecsegést!
Közben a mobilom üzeneteit olvasgatom, szelektálok, és mikor ahhoz a bizonyos A küldötte SMS-eshez érkezek a szemem újra és újra végig futnak a sorokon. Ugyan is ma reggel megkaptam a második kis zaklatásom is, ami röviden is tömören ennyit tartalmazott; A negyedik picsa visszatért. Duci Hanna mit lép? Hahaha, kacag a vakbelem!
Egy hackerre lenne szükségem... Azoknak a dolga feltörni a számot meg ezeket nem? De hol találok én olcsó szakembert, aki megcsinálja ezt nekem?
Mondjuk pletykálják, hogy az új gyerek ért az elektromos cuccokhoz. És talán még alkudni is tudnák, majd bevetem a szempilla rezgetést a szép mosolyt, és voala! Feláron megúszom az egészet.
- Te Mona - szakítom félbe a roppant érdekes élménybeszámolóját, és a fejemmel a falnak támaszkodó srác felé bökök - Ő az új srác... Caleb ugye? - ez a jó, ha a legjobb barátnőd, maga pletykacica. Mona csak egy pillanatra fordult oda, leplezetlenül, és leginkább fintorogva végigmérte, majd értelmetlenül meredt rám. Ahha, ő így alkot véleményt.
- Igen - kezdte gyanakvóan, majd bizalmasan közelebb hajolt hozzám. Nem mintha bárki is kihallgatott volna minket, könyörgöm... - Miért?
- Mindjárt jövök - kerültem ki a kérdést, és felpattantam, majd határozott léptekkel indultam el felé. Alig fél méterre tőle, lelassítottam, majd körbefordultam, hogy figyel e minket valaki. Jól van na, paranoiás vagyok egy csöppet istenem!
- Azt mondják értesz a telefonokhoz - kezdtem bele kertelés nélkül,és kérdőn felvontam a szemöldököm, miközben összefontam a karom a mellkasom alatt. - Igaz ez?

» marin; hanna
» rivers,caleb