rivers,caleb

Hozzászólások száma : 5 Join date : 2012. Jan. 02.

© credit
« RIVERS, CALEB »

❝ Caleb [to Hanna]: You're queen of heels and handbags, but out here you're Dora the Explorer? ❞

Születési hely és idő. ✎ 1994.11.20. Kor. ✎ 18. Foglalkozás. ✎ tanuló. Szexuális orientáció ✎ heteroszexuális. Szociális állapot ✎ alsó osztály (később felső osztály). Csoport. ✎ diák.

Spoiler:

→ YESTERDAY I DIED, TOMORROW'S BLEEDING

Caleb: Barna haja a tarkójáig ér, kusza rendezetlen tincsein elég ha csak végig szánt az ujjaival és máris ápoltan néz ki. Szeme mogyoró barna, ha az ember elmerül benne úgy érzi mintha megtelne szeretettel. Körülbelül 175 centi, alkata pedig sportos, karja és válla kiizmosodott az évek során. Ha bármi gondod akadna egy elektronikus kütyüddel, csak szólj neki és ő rögtön megjavítja. Persze nem ingyen, hiszen cserébe pénzt kér.

Fenébe. Mintha eddig nem lett volna elég bajom. Most még a lakásom bérletét is felmondták, mert már három hónapja nem fizetem a lakbért. De ki a fene fizetne egy ilyen szeméttelepért?
A lakásom összesen két helyiségből áll. Van egy mosdó része, ami leginkább egy elhagyatott vasútállomás vécéjére hasonlít. A csempe a legtöbb helyen már levált a falról, a kádból csak nagyobb küszködések árán tudom leereszteni a vizet, a csapról pedig ne is beszéljünk. A lakás másik helyiségében van együtt a nappali, konyha, és a hálószoba. A konyhámat egy villanytűzhely, és egy rozoga piknik asztal jellemzi, az ágyam pedig egy szivacsból és egy vékony takaróból áll. Az igazat megvallva még örülök is hogy el kell hagynom ezt a helyet. Bár fogalmam sincs arról, hogy mégis hova kéne mennem. Mindenesetre össze pakoltam a dolgaimat, amelyek bele fértek egyetlen egy táskába. Egy kicsit szomorú hogy az egész életem belefér egy táskába.
De erről nem én tehetek, hanem a szüleim akik örökbe adtak. Milyen anya az, aki képes a sorsára hagyni a gyermekét? Még csak nem is keresett, az se érdekli hogy mi van velem. Csecsemő korom óta árvaházban nevelkedtem, majd egyik nevelő szülőtől a másikig adogattak. Nem igazán jó azt érezni, hogy senkinek sem kellesz. Hogy az ég világon senki sem magadért szeret. Jelenlegi nevelőanyám a Janet névre hallgat, és egyáltalán nem kíváncsi rám. Csak a pénz érdekli amit az állam utánam fizet neki. A szülinapomon kapok tőle egy pár zoknit, és ezzel elintézettnek tekinti a dolgot. De azért távolról sem olyan szerencsétlen az életem, mint ahogy az most hangzott. Van jó dolog is abban, hogyha az ember egyedül van. Ilyenkor azt csinálhatok amit akarok, senki nem szól bele abba, ha az éjszaka közepén éppen sétálni támad kedvem, vagy ha az edények koszosan állnak a mosogatóban.
A magam ura vagyok, ami jó érzéssel tölt el. Volt olyan nevelőszülőm aki vert, volt olyan aki minden dolgomba beleszólt, olyan is volt aki azt hitte hogy a cselédje vagyok. De ennek már vége. Miután összepakoltam, kiléptem a lakásból és céltalanul lézengtem az utcákon. Egy ideig az embereket figyeltem, elképzeltem az életüket és azt hogy éppen hova tartanak.
Végül a gimnázium előtt kötöttem ki. A suli most szinte teljesen kihalt volt, csak pár diák lézengett, és ők is már éppen indultak haza a szakkörökről, meg a sportfoglalkozásokról. Hirtelen őrült ötletem támadt. A táskámmal a vállamon beléptem az iskolába, arra a helyre ahol ezentúl lakni fogok.

[justify]

Hozzászólások száma : 5 Join date : 2012. Jan. 02.

ELVILEG ELKÉSZÜLTEM!
Csekkolnátok? Wink

Tárgy: Re: rivers,caleb Kedd Jan. 03, 2012 5:50 am

Kedves Caleb!
*-* <--- ilyen fejet érdemelsz Very Happy

Nekem nagyon tetszett az szj példa, hogy egy kicsit bepillanthattunk a gondolataidba. (Na jó. Ennek én örülök főleg Rolling Eyes

) Mondhatnám rövidnek a dolgot, de minden benne volt ami kellett. A türelmetlenségem zavaró, ezért tégy meg egy szívességet, foglald le az avid, hogy utána végre összefuthassak veled ^^

Elfogadva!

» the first fiber - Hanna&Caleb