Adriana Brooks
Hozzászólások száma : 3
Join date : 2011. Dec. 30.
 | Tárgy: Bryson & Adriana  Hétf. Jan. 02, 2012 12:36 am | |
| Egy autó motorjának beindulását, majd pár másodperc múlva lefulladását hallom. Annyira életszerű, de tökéletesen beleillik az álmomba is. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy valahol félúton lehetek az ébrenlét és az alvás között. Általában ez a legkellemesebb érzés, amit érezhetek és szeretem kiélvezni, de most az autóhang nagyon zavar. Fordulok egyet az ágyban ezzel elérve azt, hogy az álomkép - ami éppen valami autós üldözésről szólt - eltűnjön és rájöjjek, hogy a hang ami megzavart történetesen a szomszéd autójának lefulladása volt. Egy dühös horkanás keretében kinyitottam a szemem és pár percig bámultam a plafont , várva azokat az ingereket amiknek köszönhetően majd kikelhetek az ágyból. Nagy nehezen feltornáztam magam ülőhelyzetbe és egy pár nyújtózás után képes voltam felállni majd elbandukolni az ablakig, hogy a redőnyt felhúzzam. Hatalmas világosság áradt be a szobába, ezzel átmeneti vakságot okozva. Bele tellett pár percbe amíg hozzászoktam a nagy fényességhez. Közben a tekintetem az éjjeliszekrényemen levő órára siklott. 11.18 . Ezek szerint a mai első órámat sikeresen lekéstem az egyetemről. Egy nagy sóhajtás közepette a fürdőszobába támolyogtam, hogy felfrissítsem az ábrázatomat, és rendbe hozzam a szélrózsa minden irányába meredő hajszerkezetemet. Miután ezzel végeztem megcélzom a konyhát, ahol első dolgom, hogy bekapcsoljam a kávéfőzőt, mert ugye nem indulhat a reggel egy csésze koffeinbomba nélkül. A konyhapulton levő telefonkészülék pirosan villog jelezve, hogy valaki vagy valakik üzenetet hagytak nekem. Megnyomom a lejátszás gombot, közben szúrós szemeket meresztek a kávéfőzőre, mintha ezzel tudnám egy kicsit siettetni a működését.
- Ade ! Ma szabadnapot kapsz, mert tegnap fergetegeset alakítottál ... Meg ne lássalak ma ! Csók - hallom Max hangját a telefonban. Max Krieger annak a bárnak a tulajdonosa, ahol az éjszakáimat töltöm, mint rúd és bártáncos ezzel szép summát keresve. Természetesen a szüleim nem tudnak erről, hiszen valószínűleg teljesen kiakadnának, hogy az egyik lányuk élete ennyire kisiklott. Bár én nem nevezném kisiklásnak, hiszen mindig is imádtam táncolni. Ha fizetnek érte, akkor pedig még jobb a dolog. Azt szeretem a legjobban az egészben, hogy a Bár olyan elit hely, ahova csak pénzes pasasok járkálnak és teljes mértkében meg van mindenkinek az inkognitója. Kicsit a Moulin Rouge-ra emlékeztetett amikor először ott jártam. Gyönyörű ruhákban lányok tekeregtek a színpadokon, mesés álarcokban és egytől-egyig magukra vonzották a figyelmet. Nem lehetett úgy elmenni egyikőjük mellet sem, hogy ne álltál volna meg egy pár percre, hogy megnézd őket. Elballagtam a Rosewood -gimiből és a ballagási ajándékom egy kisebb vityilló volt a város szélén. A húgom, Kate és köztem mindig is az volt az egetrengető különbésg, hogy míg én lázadtam és kimaradtam otthonról ő folyton kínosan pontos volt és minden a lehető legnagyobb rendben volt körülötte. Talán ezért is egyeztek bele anyámék abba, hogy én különköltözzek. Ők ezt egyfajta büntetésnek gondolták, hogy talán így majd megtanulom mi a felelősség és rájövök, hogyan kell felnőttként viselkedni. A dolog azonban korántsincs így. Egy pillanat erejéig sem éreztem büntetésnek az egészet. A kedvükért azért beiratkoztam az egyetemre, pszichológia szakra mivel más nagyon nem érdekelt. Így közben rájöttem, hogy nem is nekem vannak gonjdaim az értékekkel, hanem nekik. De ez egy teljesen más téma.
- Adriana ! - Itt már tökéletesen tudtam, hogy csak is az anyám lehet az. Más nem hív Adriananak, mindenki tudja, hogy én Ade vagyok. - Kate összeszedett valami csúnya nyavaját, emiatt ma nem tud iskolába menni. Viszont sürgősen fel kell venni a papírjait az igazgatóságnál. Szóval mivel apád elutazott én pedig el vagyok havazva , ezért kérlek menj el és hozd el a papírokat.
Bííp. A kávéfőző hatalmas sípolással adta a tudtomra, hogy készen van végre a fekete nedű. Rögtön mellette termettem és kiöntöttem egy csészébe majd jó nagy kortyokkal nem érdekelve, hogy leégetem a nyelőberendezésem magamba parancsoltam az italt. Éreztem, ahogy a koffein végigszáguld az ereimben és egy pillanattal később már készen áltam arra, hogy akár a világot is megmentsem. De , előtte be kell ugranom hőn szeretett volt iskolámba, hogy mintadiák húgomnak tegyek egy szívességet. Mert tartozom neki. Nem egyszer fedezett már amikor valami füllentésem kiderült és tökéletesen tudtam, hogy anyámék nem hiszik el amit mond még is szemethunytak a dolog fölött. Így célbevettem a szobámat, hogy felkapjak magamra valami normális öltözéket, mert az AC/DC póló és egy bugyi talán nem tartozik azok közé az összeállítások közé, amikben az ember látogatást tesz az ex-iskolájában. Miután megtaláltam a megfelelő darabokat még egyszer átfésültem a hajam, majd felkaptam a Mitsubishi Eclipsem kulcsait és száguldottam az iskola fele. Mint mindig most sem sikerült tökéletesen betartanom a sebességhatárokat , de szerencsémre nem futottam bele egy rendőrbe sem.
Vegyes érzelmekkel telve néztem fel a hajdani második otthonom épületére, majd magabiztos és gyors léptekkel vágtam át a folyosókon egyenesen az irodába. Úgy tűnik, hogy a titkárnő vámpír vagy valami halhatatlan zombi, mivel még mindig él. Ami elnézve a ráncait és az erősen őszülő és ritkuló frizuráját nagyon is lehetséges. Ami viszont meglepő, hogy még mindig ugyanazt a rózsaszín kosztümöt viseli mint amit az én időmben. Ez most úgy hangzott mintha annyira öreg lennék, miközben csak két éve, hogy végeztem. Mindenesetre felvettem a papírokat és nagyon komolyan bizonygattam, hogy nem érek rá nosztalgiázni mert azonnal kezdődik az egyetemen az órám, mire elcsodálkozott, hogy én egyetemre járok de azért elengedett. Kicsit lassítottam a lépteimen, amik visszhangoztak az üres folyosón. Valószínűleg most éppen órák vannak. Szórakozottan húztam végig a kezem a szekrényeken , majd egy hirtelen ötlettől vezérelve befordultam egy mellékfolyosóra. Ezzel a lendülettel ütköztem bele valakibe és Kate papírjai mind a földön végezték.
- Francba - Morgom az orrom alatt, majd lehajolok, hogy összeszedjem a papírokat. Közben felpillantok az illetőre és meglepetten látom, hogy egy diák az. Igazából nem is kellene meglepődnöm, hiszen én se nagyon voltam állandó látogatója az óráknak. Ettől függetlenül nem bírom ki, hogy ne dörgöljem ezt az orra alá. - Neked nem kéne most órán lenned ?
notes : temp érkezik, amint letelik az a 7 napos limit  amúgy sok-sok szeretettel és elnézést a késésért
| |
|
