Bryson Vogler
×× Loco Mexicano
Hozzászólások száma : 11
Join date : 2011. Dec. 30.
 | Tárgy: vogler; bryson carlos  Pént. Dec. 30, 2011 1:48 pm | |
|  © credit« VOGLER, BRYSON CARLOS »
❝ Akadnak olyan lányok, akiknek ha szárnyuk volna, nem angyalok, sokkal inkább tökéletes libák lennének. ❞ Születési hely és idő. ✎ 1993. augusztus 25. Rosewood Kor. ✎ 18 év Foglalkozás ✎ tanuló Szexuális orientáció ✎ heteroszexuális Szociális állapot ✎ felső osztály Csoport. ✎ diákok
- Spoiler:
Becenév. ✎ Bry; B; ritkán Carlos; Karakter teljes neve. ✎ Bryson Carlos Vogler User kora. ✎ 16 év Első benyomás a fórumról. ✎ awh *-* Jelenlét. ✎ lesz mikor csak hétvégén...kollégium. Bármi egyéb ✎ igyekszem sűrűn jönni.
→ YESTERDAY I DIED, TOMORROW'S BLEEDING
- Bryson Drágám, biztos ne kísérjelek el? - istenem, ez a nő. Minek néz? Holmi tíz éves kis srácnak, akit meg kell védeni az új osztálytársaitól, akik majd kicsesznek vele? Ó, nem. Csak mi mamá reagálja túl az egészet. Neki mindig az egyetlen, védtelen pici fia maradok. Megtorpanok hát az ajtóban, mikor rám szól és visszafordulok. Határozott léptekkel sétálok oda hozzá és fogom meg vállát. Mélybarna íriszeimet igyekszem anyám csokoládé szín szemeibe fúrni, majd egy bájmosollyal arcomon, megszólalok.
- Anya, ne aggódj! Tudok vigyázni magamra. Nem mellesleg, latin vér csörgedezik az ereimben vagy mi. Egy igazi Mexicano nem fél harcba keveredni, még ha maga el diablo hívja párbajra sem... - közlöm, hátha ezzel sikerül megnyugtatnom. De nem, a verekedésre tett megjegyzésem csak még jobban nyugtalanítja.
- Nem lesz ez így jó. Talán vissza kellene mennünk...Alejandro! - szól hátra, mire mi papá dugja ki fejét a fészerből. Szem forgatva készülök fel a szent beszédre, amit hamarosan talán apámtól is megkapok. Nem igaz, hogy az ember már iskolába sem indulhat el a nagy családi cécó nélkül.
Apám anyámmal ellentétben kissé sötétebb bőrű, magas fickó volt hatalmas bicepszekkel, amikre egykor még féltékeny is voltam. Mára már van nekem is, a sajátomhoz, ha nem gond jobban ragaszkodom. Mivel apám latin származású, anyám meg amerikai, én mind a kettőből kaptam egy keveset, plusz tökéletesen beszélem a spanyolt is. Nem fantasztikus? Oké, van, akinek nem jön be ez a dolog, de...Én mindig is büszke voltam spanyol mivoltomra. Mi szégyellni való lenne benne? Nem értem.
- Carlos, tu mamá túl aggódja az egészet! - jelenti ki mosolyogva és megborzolja hajamat, ami persze már tökéletesen be volt lőve, míg el nem rontotta. Kösz mi papá, ez remek húzás volt. - Por favor, Querida! Engedd, a gyereket kibontakozni. Csak most jöttünk vissza. - kérleli apám anyámat, az viszont nem úgy néz ki, mint aki hamarosan megadja magát.
Csak tudnám, miért nem szült még egy kis tesót is? Legalább lenne kit nyüstölni, ha én nem érek rá. Mert most határozottan dolgom lenne, de ahogy látszik, nem sikerül elszabadulnom.
- Oké, Se acabó. Leléptem. Majd jövök suli után. - biccentek szüleimnek, anyám elkerekedett szemein pedig csak mosolygok. Akkor látnák, mikor kiborul, ez még semmi ahhoz képest.
***
Hatalmas vigyorral a képemen lépem át az iskola kapuját és kezelek le rég nem látott haverjaimmal, akikkel ez idáig csak neten keresztül tartottam a kapcsolatot. Jasen nem jön csak oda hozzám, helyette a motorjával babrál, amit tavaly még nem volt szerencsém látni. Mivel mindenkinek köszöntem, így már csak ő maradt hátra. Gyors léptekkel szelem át kettőnk közt a távolságot, pacsizok le vele is. Mintha megváltozott volna. Mogorva vonások ültek ki arcára, azt a hajdani vidámságot felváltotta valami egészen más. Nem tudom, mi. Próbálom leplezni zavaromat, ezért elmosolyodom és mintha minden oké lenne, megszólalok.
- Hé, güey! Que tienes, ese? - kérdezem, remélvén, hogy érti. Külön órákat vett úgy két éve spanyolból, akkor még tökéletesen megértettük egymást. Habár, ki tudja, nem-e változott az is.
- Semmi. Szakítottam Allisonnal. Loco perra. - elnevetem magam megjegyzésén s hamarosan az ő arcán is széles mosoly tűnik fel. Talán csak ez az Alli dolog viseli meg ennyire, nem biztos, hogy velem van baja. Minden esetre ettől némileg felengedek, kezdek megnyugodni.
- Sí. Nos vamos! - intek fejemmel a suli felé, jelezvén, hogy jó volna elindulni. Nem akarok az első nap egy intővel nyitni. Feláll a motortól, majd miután a többi cimbora is a nyakunkba veti magát, elindulunk a tanterembe.
A folyosón ismerős alak közeledik felénk, homlokom ráncokba szalad, amint beazonosítom a vonásokat és a hozzá társuló hangot.
- Nocsak-nocsak! A forró vérű spanyol ismét meghódítja a Rosewood-i gimit? - borul a karjaimba Allison egy pillantást sem vetve Jasenre, az expasijára. Nem tudom, mit csináljak. Lefagyok, karjaim idétlenül lógnak oldalam mellett, nem merem átölelni. Tény, hogy míg együtt voltak egész jól kijöttem ezzel a cserfes gringával, de így...Fogalmam sincs, mit tegyek. Mikor elenged, kissé zavartan megszólalok.
- Heló, mamacita! Que pasa? - teszem fel a kérdést direkt spanyolul ellenállhatatlan mosolyt villantva, közben magamban már röhögök értetlen arckifejezésén, amit látni fogok. Jasenre pillantok, aki oldalba lök, jelezvén, hogy szép húzás volt tőlem. Büszke is vagyok magamra. Aki a tesómmal kicseszik, az velem is.
- Ó, pendejo. - mosolyodik el, én pedig ledöbbenek, hogy akár egy szót is ki tud ejteni a száján. - Semmi újdonság. Próbálok feljebb jutni a ranglétrán, Querido. Csukd be a szád! Úgy néz ki, leesett az állad. - automatikusan államhoz nyúlok, de természetesen nem volt nyitva a szám. Estúpida puta. Magamban káromkodom, miközben Allison mosolyogva elsétál mellettünk, én pedig ledöbbenve nézek Jasenre, aki megrántja vállát, jelezvén, hogy nem tudja, mi ütött az exébe.
| |
|
Brianna Crusader
Hozzászólások száma : 13
Join date : 2011. Dec. 29.
Age : 34
Tartózkodási hely : Rosewood
| |
