A nehézeset & Bri

Magányos középkorú férfi lépi át a bevásárló központ küszöbét. Az eladók többsége már számított az érkezésére és rögtön összesúgnak a háta mögött, mint ha valami helyi híresség lenne. Az átlagosnál valamivel magasabbra nőtt, ugyan akkor az arca betegesen fehér és testalkata is furcsán vékony, mint ha csak most szabadult volna a kórházból. Dús, barna haj keretezi átlagos vonású csontos arcát, amelyen több napos borosta borít. Az öltözéke fekete kabátból, fehér ingből és sötétbarna nadrágból áll. Minden egyes ruhadarabja kínosan tisztának tűnik, még a cipőjén is alig látható kosz folt. Tekintetét, végig a földre szegezi és látszólagos közönnyel viseltetik az egész környezete iránt, még egy köszönést se ereszt meg senki felé.
~ Először is kell a pékáru részlegről, kell kétszer fél kiló kenyér, egy csomag kétszersült, és két darab hamburger zsömle. Aztán kell a hűtőpultból egy üveg tej, tíz darab tojás és egy csomag vaj. Utána, kell egy üveg lekvár, négy darab paradicsom, három darab paprika, és két fej hagyma, öt szál póré hagyma, egy fej saláta. A húsos pultról kell húsz deka szalonna, két darab hús pogácsa, és egy húsz deka felvágott. Az orvos szerint híznom kell, de nem értem hogy gondolta. A kenyér például legutóbb is rám száradt. Most kétszer félkilót veszek, és mellé kétszer sültet úgy nem kell pirítóson élnem ~
* Sorolja magában, a heti bevásárló listáját miközben a szokott sorrendben végig járja a bevásárló központ különböző részeit. Az árakat mindig megjegyzi és összeadja fejében így majd amikor a pulthoz ér, csak ki kell fizetni az összeget, nem kell senkivel se foglalkozni. *

Az egy napos repülő út teljesen lefárasztott, még akkor is, ha magánnal jöttem és rajtam kívül senki sem volt rajta. Unalmamban nem tudtam mit csinálni ezért vagy sms-eket írtam, vagy valakit fárasztottam agyilag. Az utóbbit megbántam, mert nem igazán szeretek beszélgetni főleg nem olyanokkal akik energia bombák és mindenről fecsegnek, ami csak az eszükbe jut. Az út végére inkább leültem az ülésemre és az ablakon bámultam kifele. Egy szemernyit sem aludtam, pedig már 24 órája talpon voltam. Amikor leszállt a repülő legszívesebben a földet csókolgattam volna, de nem volt rám jellemző és inkább a reptér épülete felé vettem az irányt.
Magamhoz vettem a csomagjaimat kerestem a közelben egy autókölcsönzőt és vettem egy térképet is hozzá. Mivel a telefonom lemerült és nem tudtam használni a GPS-t kénytelen voltam olyan izét venni.
Hullafáradtan a városban keringtem, mint gólyaf*s a levegőben és egyszerűen nem találtam meg a szállodát, amit kerestem.
~Ezt is csak én tudom megcsinálni.~
Gondoltam és lefejeltem a kormányt a piros alatt. Lehunytam szemeimet és vártam, hogy valami történjen. Már majdnem elaludtam, amikor hátulról valaki rám dudált. Pislogtam párat és rátapostam a gázra. Amikor már másodszorra mentem el egy üzlet mellett úgy döntöttem leállok kaját venni és kávét, hogy felkeljek.
Leparkoltam a kocsimmal és beléptem az áruházba. Alig volt bent pár ember, persze hát este ki lenne olyan eszement, hogy vásároljon. Sóhajtottam egyet és kiszemeltem magamnak a pékáru részleget. Párszor összefutott a nyál a számban, miközben elmentem a kaják mellett. Magamban hisztiztem is, hogy nem ehetek azt, amit akarok. Persze ez kívülről nem látszott, az a tipikus semmit mondó arcot vágtam, mindvégig. A polcról gyorsan lekaptam két kiflit aztán mentem is az italokhoz. Valami dobozos kávét kerestem, de nem jártam sikerrel. Csak energia italokat találtam és nekem felfordult tőlük a gyomrom. Sajnos csak egy vízzel gazdagodtam.
Nem mentem azonnal a pénztárhoz, még pár kört tettem az épületben, hogy felmérjem, hol fogok vásárolgatni minden nap magamnak. No, meg egy normális embert kerestem, aki tud nekem segíteni, hogy merre van a legközelebbi hotel.