She is with me...

~ April

Általában nincs nekem időm arra, hogy a barátnőimmel legyek. Én, mint maffia tag, elfoglalt ember vagyok, délelőtt tanulok, délután meg dolgozom. Ma azonban van egy kis szabadidőm arra, hogy azzal a személlyel legyek, aki a legjobb barátnőm. Aprillel nem csak osztálytársak vagyunk, hanem lelkitársak is. Nem egyszer érzem úgy, hogy olyan, mintha a testvérem lenne. Ilyenkor apával mindig azzal viccelődünk, hogy lehet, hogy tényleg az eltitkolt testvérem. Mindenesetre az biztos, hogy imádjuk egymást és ha tudnánk, akkor minden időnket együtt töltenénk, csak hát, neki barátja is van, nekem meg ugye munkám. April tudja, hogy a maffiában dolgozom. Egyszer, egy hisztizésem közben mondtam el neki, de igazából nem akartam. Ha majd egy nap, összeveszünk, akkor felhasználhatja ezt ellenem és a maffia többi tagja gyorsan le is vadássza majd. April tudja, szerintem, hogy ez olyan titok, aminek már a birtokában lenni nagyon veszélyes. Azt is tudja, hogy nekem nagyon ritkán fér bele az időmben egy kis szórakozás, most viszont éppen akad egy szabad órám. Ez is csak azért van, mert a társam ma egyedül dolgozik, ugyanis tegnap a fiúk egy nagy része, bordélyházban volt és én most duzzogok, hogy engem meg mindig kihagynak a jóból, meg hogy miért kell nekik oda járniuk meg ilyenek, csak a szokásos. Tehát, elvben én most haragszom rájuk, ezért nem dolgozom. Gyakorlatilag meg rohadt fáradt vagyok és már elegem van kb. mindenkiből. Lassan húzom fel a nadrágomat, aztán meg felveszem a dzsekimet. Azt hiszem, hogy ma nincs szükségem semmilyen sminkre, csak a cukrászdáig megyek, addig kocsiban ülök, ott meg majd úgyis benn fogunk ülni, hiszen Január van, hideg mint az állat. A kocsikulcsot megragadom és beleejtem a táskámba, ezek után pedig még ugyanezt teszem a pénztárcámmal és néhány egyéb tárggyal. Apu ma nincs itthon, elutazott New Yorkba, azt hiszem, hogy majd csak este fog megjönni. Nekem mindegy, egész délután, amióta csak hazajöttem a suliból, fekszem és horrorfilmeket nézek, jót fog tenni nekem ez a kis kimozdulás. Belebújok a magassarkú cipőmbe, aztán meg beletúrok, a göndör, barna hajamba és végre ráveszem magam az indulásra. Aprillel ma egész nap együtt voltunk a suliban, akárcsak minden egyes nap, és egész nap egy volt pasim volt a téma. Az exek mindig szar témák, legalábbis nekem igen, mert sok van belőlük. Gyorsan tipegek le a lépcsőn, aztán meg egyenesen kisétálok az ajtón. Szeretem ezt a villát, mert nagy és mert nagyon régi, mégis modern bútorok vannak benne, pedig senki sem feltételezné. Beülök a kocsimba és elindulok a cukrászda felé. Hiányzik a társam, annak ellenére, hogy a bordélyház miatt összevesztünk. Az, hogy ma nem fogok dolgozni, szinte hihetetlen, mert legalább egy órát mindig a főhadiszálláson szoktam tölteni. Amikor odaérek a cukrászdához és beparkolni készülnék, csak akkor tűnik fel, hogy April kocsija már ott áll. Ezek szerint a drágaság már vár rám. Nem akartam megvárakoztatni, csak hát, így jöttek ki a dolgaim. Túl lusta voltam felkelni az ágyból, mert kiélveztem, hogy semmit sem kell csinálnom. Egy picikét lehet, hogy tanulnom kellene, de úgysem fogok, anélkül is mennek a dolgozatok, mert nem vagyok hülye. Tehát, az én hibám, hogy kések, egyértelműen. Kipattanok a kocsiból és elindulok befele, a cukrászdába. Remélem, hogy April nem rág be, amiért ennyit késtem, én azt hittem, hogy ő is késni fog. Hát, ilyen az én szerencsém!

to Lia

~ April

Sokszor elgondolkodom azon, hogy vajon az a kislány, aki voltam mit gondolna arról, aki most vagyok. Ahogy Aprilre nézek, eszembe jut, hogy mennyi mindenen mentünk mi át, hogy igazi kis hősök vagyunk. Emlékszem, hogy néha meg akartam ölni magam és hogy a maffia miatt egyszer-kétszer voltak igen kemény éjszakáim, amikor csak az ő ölelése segített rajtam. Hálás vagyok neki azért, hogy ennyit foglalkozott velem, akkor is, amikor senkit sem érdekeltem. Nem szoktam érzelmeskedni, mert nem akarom, hogy a világ gyengének is lásson, úgy érzem, hogy akkor ki tud használni és ezt nagyon nem akarom. De tudom, hogy Aprilre számíthatok és hogy soha nem hagy el. Nem csak ő van ott nekem, hanem én is ott vagyok neki. Igaz, hogy eléggé meg van kötve a kezem, tehát, hogy nem mindig érek rá, ha baj van, de igyekszem ott lenni, rám tényleg számíthat. Elmosolyodom, amikor megpillantom, ahogy ott ül és a torta az asztalon van, hirtelen minden közös emlékünk eszembe jut, na jó, ha nem is az összes, a legtöbb azért igen. April rendelt, gondolom én, egy tortát magának, ami jól néz ki, én mégis valami sokkal szexibbet akarok enni és inni. Kicsit megállok az asztal előtt, majd hangosan megszólalok, mint aki ezer éve nem látta a legjobb barátnőjét:
- Szia édes!
Nem várom meg, hogy felálljon vagy ilyesmi, inkább csak ledobom vele szembe magamat és a táskámat magam mellé. Nagyon tetszik ez a hely, nagyon. Még mindig szélesen mosolygok, mintha tényleg régen láttuk volna egymást, aztán meg együtt töltöttük az egész napot, akárcsak mindennap, körülbelül négy éve. Nem mondom, igazán rám is fér egy kiadós kajálás, sütikből meg főleg. Az elmúlt két hónapban szinte semmit sem ettem, mert féltem, hogy felszedek pár kilót és az oroszoknak majd nem tetszek. Ez hülyeség, tudom jól, de akkor is, muszáj volt, hogy egy picikét visszavegyek. Ma viszont még okom is van arra, hogy egyek és nem fogom visszafogni magamat, igazából nem is akarom. Egy helyes srácra nézek, aki pincér, tehát itt dolgozik, és máris elindul felénk. Imádom, hogy a pillantásomból ki tudják olvasni, hogy mi a manót akarok. Olyan szexisnek érzem ettől mindig magam, ugyanis ez hatalom: ha valaki a pillantásodból olvas, szavakra szükség nincsen. A srác tehát idejön és megkérdi, hogy mit kérek, én pedig először huncutul mosolyodva Aprilre nézek, aztán a srácra:
- Szeretnék egy nagy csoki fagyit, négy gombócosat, csoki szósszal és a tetejére tejszínhabot, emellett a barátnőmmel mind a ketten kérünk egy-egy Orgazmus nevű koktélt, lehetőleg vodka nélkül, mert ti csináltok ilyet is, mi meg még vezetünk!
A srác megszólalni sem tud, amit egyáltalán nem csodálok, merthogy én azonnal el is fordulok és többet nem nézek rá. Inkább a legjobb barátnőmre emelem a tekintetem és szélesen elmosolyodva figyelem. April és én külsőre is annyira hasonlítunk, örülök, hogy sikerült összebarátkozunk. Ránézésre talán az ember még azt is hinné, hogy ikrek vagyunk, pedig aztán nem. Hihetetlen. Belsőre is annyira mások vagyunk, mégis annyira ugyanolyanok. Nos, ezt szépen megmondtam, de értitek a lényegét, nem? Különbözőek vagyunk, mégis egyformák.

to Lia