Joshua Shaddix

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2011. Dec. 31.

« SHADDIX, JOSHUA »

❝Hey, hey, hey, hey my little runaway,
we will make our little getaway❞

Születési hely és idő. ✎ Texas, US; '90. Március 4. Kor. ✎ 22. Foglalkozás. ✎ zenész. Szexuális orientáció ✎ Szabadon választhatod. Szociális állapot ✎ ~~Antiszociális~~ superclass. Csoport. ✎ karrierista.

Spoiler:

→ YESTERDAY I DIED, TOMORROW'S BLEEDING

Voltaképpen ennél kisebb, pocsékabb öltözőt kívánni se lehetett volna. Egy kollégiumi szobának csak a felét tette ki, a világítás gyér volt, a bútorok, szőnyegek kissé elnyűttek, a képek és tükrök a falon tíz-húsz éves múltjukat meghazudtolva kopottak. Jóformán semmi nem volt benne, ami az ember figyelmét magával tudná ragadni; az összes porcikájában, a legkisebb négyzetcentiméterében az egyhangúság már rég feltérképezett területeire ismerhettél rá. Vagy más szavakkal: a szoba önmagában kurvára unalmas volt.
Az egyetlen ok, amiért zsinórban képes vagyok ötödszörre mégis az A-szárny negyedikén a tizenkettes öltözőt választani, az a lepra színű, hosszú selyemfüggönnyel takart meglehetősen nagy méretű ablak. Tudod, ha sikerül minden undorodat leküzdeni és nagy nehezen ráveszed magad arra, hogy azt a szerencsétlen, ezerszer megbecstelenített textíliát – mármint a függönyt – megérintsed, hogy elhúzzad az ablak elől réz színű karnisán, olyan látvány tárulhat szemed elé, mint amilyet nem sok Austinban élő párának van szerencséje élvezni. A város lámpái, mint tőled milliárd fényévre lévő, narancssárga csillagok pislákolnak, a sötétség finoman, lágyan magába burkol mindent a fény körül: a tereket, az utcákat, a műemlékeket. S ha megsimítod az ablaküveget, szinte érzed az odakint fúvó langy szellőt és az egész… nos, az egész így fejben elég nagy nyomorékságnak hangzik. De ez egyszerűen szép. És szeretem nézni azért, mert szép. A szép dolgok mindig beindították a képzeletem. Azt hiszem, talán szépség-szexuális lehetek. Legalábbis igazán érdekel, hogy milyen lehet úgy istenesen magamévá tenni egy ilyen csöndes, téli éjszakát.
Valami ilyesmin merengtem ma este is, ahogy beléptem az öltöző ajtaján. A pólómat a földre dobtam, majd egy törölközővel letöröltem az arcomon gyöngyöző izzadtságcseppeket. Igen, ez kétségtelen – megerőszakolni az éjjelt egész hasonló lehet egy bitang jól sikerült koncert utáni örömhöz. Kéjesen szerzett veríték, bizsergő tagok és az a furcsa mámor, ami megszédít, körbeforgatja körülötted a világot, durvábban is és szelídebben is egy egész estés joint szíváshoz képest. És ha az első sorban magát riszáló szőkét is levarrhatnám még úgy egy órán belül, az lenne ám a tökéletes Nirvána és…
- Az Istenért, Joshua, nem tudnál felöltözni? – nyitott be a szobába egy negyvenes éveit épp taposni kezdő, nyurga, dörzsölt képű alak: a menedzserem. Rövidesen a kis szoba sarkában lévő bőrkanapéra vetette magát és cigarettára gyújtott, miközben valami olyasmit magyarázott, hogy mennyire piszkosul meg tud fázni az ember, ha félmeztelenül, izzadtan rohangál egy olyan kétesen fűtött helyen, mint az austini színházépület, ahol történetesen mi is voltunk, meg a koncertem. Érdekes, de egyáltalán nem fontos, hogy mindezt pontosan ugyanolyan szavakkal és hangsúllyal mondta el, ahogy anyám tette annak idején, mikor kilenc éves voltam.
A szemöldökömet összevontam, ajkaimat kissé megnyálaztam és vettem egy mélyebb levegőt, annak érdekében, hogy kisebb hiszti kitörésbe kezdjek olyasmi témában, hogy a fenébe is, ne játsszon velem óvó néniset, mert blabla és blabla és mielőtt ebbe belevághattam volna, felém hajította azt a fekete öltöny felsőmet, amit két hete a születésnapomra kaptam tőle. Hang nem jött ki a torkomon, csak a szemöldököm között húzott redőim mélyültek el.
- Könyörgöm ember, ne grimaszolj, vedd fel! – unottan kifújta a füstöt és jó mélyen belesüllyedt a fotelébe, míg én utasítása szerint cselekedtem. Egy sanda pillantást vetettem a tükörképemre, miután az említett ruhadarabot felsőtestemre kanyarítottam. Nemigen voltam biztos benne, így kilógó mellszőrrel egy kedves, de kétségbeesett melegre hasonlítok vagy Mick Jagger-re? Hm, Jagger nem hiszem, hogy vasalná a haját… Basszus!
A hajamat kényszermozgásnak betudhatóan elsimítottam homlokomból, majd az imént oly sokat dicsőített ablak elé álltam kinézni a városra. Ködös éjjelünk volt.
- Nos? – kérdeztem fél perc múltán, még mindig az ablak felé fordulva a menedzseremet. Te nem ismered őt, de én jól tudom, az, hogy még nem kezdett el az alig öt perce átélt kolosszális sikeremről, sikerünkről áradozni csak azt jelentheti, hogy valami igen fontosat akar mondani.
- Hogy-hogy nos? Jól áll neked az öltöny. A fekete megy a szemed színéhez, bár javaslom, társaságban szerezz hozzá egy inget is. – mondta szórakozottan, mintha nem is itt járna agyban.
- Nagyon jól tudod, hogy mit értek a nos alatt. – sóhajtottam.
- Én ne tudnám!
- Tudom, hogy tudod, amit tudsz.
- Hát akkor?
- Azt nem tudom, hogy mi az, amit tudok, hogy tudod, hogy tudsz. – Kicsit elhallgattam. – Várj, ezt biztos így mondják?
Most ő sóhajtott, majd, mivel időközben végzett cigarettájával, elérkezettnek látta az időt egy újabb szál megkezdésére.
- Fogalmam sincs, hogy mondják. – Kifújta a füstöt, majd egyet csettintett nyelvével. Tudod, azzal a nagyon fura hanggal, amire csak a filmbeli maffiózók és ő képes. – Idefordulnál végre? Rohadtul nem szeretnék a tarkódnak beszélni.
- Pedig a tar…
- Joshua! – szakított félbe tulajdon nevem fennhangon emlegetésével. – Fordulj meg szépen. – és megtettem. Egy ideig csak méregetett, majd ismételten belekezdett: - Emlékszel, amikor a múlt héten elpanaszoltad, mennyire rohadtul unod már, hogy csak Texas első számú üdvöskéje vagy? Hogy mennyire eleged van ebből a szarból?
- Tehát erre megy a ki a dolog? – kettőt előre léptem, amivel szinte már nyomban elé is pattantam. Mondom, kicsi egy öltöző volt, nem nagy mozgásokra találták ki.
- A picsába! Nagyon nehéz lenne nem közbevágnod?
- Bocs… - legyintett rám, majd folytatta:
- Nos, elgondolkodtam. Tudod, mondtam neked, hogy akadnak világsztárok, akiknél fényévnyivel jobb vagy. Jó a hangod, a zenéd már a király szélét súrolja és a cuki pofádnak köszönhetően annyi texasi lotyót döngethetsz, amennyit óvszerrel bírsz. Ász vagy. Annyira ász, hogy az egész államot a tenyeredből tudod etetni. És mégis, mid van? – volt a hangjában valami, ami arra a furcsa izgatottságra emlékeztetett, ami akkor lesz úrrá az emberen, ha éppen készül elárulni fiának, hogy a Mikulás nem létezik.
- Egy lakásom Springs-ben meg a kibaszott gitárjaim. – feleltem, mint valami életunt emós.
- És neked ennyi elég?
- Van, aki örül már ennyinek is. – megrántottam a vállam, majd az ölébe dobott cigaretta tárcáját felemeltem és elvettem belőle egy szálat.
- Van olyan, aki igen. Persze, persze… de engem az érdekel, hogy Neked mi a véleményed.
- Egy ideje már nem gyártok véleményt. Csak teszem, amit mondasz.
- Mit szólnál, ha azt mondanám, elintézem, hogy a világ összes kontinensén, minden városban, minden faluban a lábnyomodat is imádják? Mit szólnál, ha a középosztályos, megélhetési zenészből előlépnél a #1 arcok közé?
- Miről beszélsz?
- Arról, amit hallani akarsz.
- Mondd tovább!

Egy évvel később
Holtan találták Joshua Shaddix menedzserét a texasi rock zenész New York-i lakásán múlt hét szerdán, délelőtt tíz órakor. A negyvenkét éves férfira a nappalijában talált rá Shaddix, azonnal a mentőket hívta, ám ők az akkor már négy órája holt férfival semmit nem tudtak kezdeni. A boncolási eredmények azóta kiderítették, a menedzser halálát heroin túladagolás okozta. Shaddix vérében szintúgy találtak heroint, ám a rendőrség egyelőre nem indít nyomozást. A fiatal zenészt kérdezve ezt a választ kaptuk menedzsere halálával kapcsolatban: „Nincs mit tenni. Az orrlyuka túlságosan hasonlít a seggemre: nincs olyan dolog, amit oda még nem nyomtak be. Ez a kör pedig most szarul sült el. Legalább többet már nem kell végigszenvednie.” Mióta ezt nyilatkozta, Shaddix nem jelent meg nyilvánosan média előtt, ám egy családtagjától megtudtuk, egy ideig nagyanyjánál vendégeskedik, nem firtatott, de érthető okok miatt.

Hozzászólások száma : 8 Join date : 2011. Dec. 31.

Káromkodásokkal kicsit túl telve, amiket érzékeny lelkű olvasók érdekében még cenzúrázgatok és ilyenek, de azért mondhatom rá, hogy kész? *-*

Tárgy: Re: Joshua Shaddix Vas. Jan. 01, 2012 11:25 am

Egy annyira, de annyira magával ragadott, hogy ahw... még több ilyet
akarok! ^^ Zseniálisan fogalmazol; szinte megelevenedett előttem az
egész jelenet. .__.
Szóóval, semmi kétségem nincs afelől, hogy ne fogadjalak el! Foglalj avatart,
ha még nem tetted meg és irány a játszótér!
Jah, és ha egyszer visszakerülsz a szakmába, én az első sorokban fogok
tolongai a koncerteden. Very Happy