crusader; brianna

© credit
«CRUSADER, BRIANNA»

❝ Vicces dolog felnőni, mert váratlanul tör rá az emberre, egyszer csak azon kapod magad, hogy egy másik ember vagy. ❞

Születési
hely és idő. ✎ Anglia 1990.03.21. Kor. ✎ 21.
Foglalkozás. ✎ modell. Szexuális orientáció ✎
erősen hetero. Szociális állapot ✎ most már felső osztály. Csoport.
✎ karrieristák.

Spoiler:

→ YESTERDAY I DIED, TOMORROW'S BLEEDING

Egy újabb átlagos nap indult azzal, hogy reggel a hatalmas lakásomban felkeltem. Kimentem a konyhába a köntösömben, a macskának adtam kaját és utána magamnak is csináltam egy szendvicset. Miután reggeliztem, elmentem fürdeni, hogy felkeljek és, hogy elinduljak a melóba. Igen, a modell szakma elég kemény, egy percet sem késhetek, vagy különben kirúgnak.
Zuhanyzás után belenéztem az egész alakos tükrömbe és elszörnyedtem. Olyan karikák voltak a szemem alatt a kialvatlanság miatt. Akkor döbbentem csak rá, hogy teljesen megváltoztam. Pár kép ugrott be a régi énemről, amikor még anyuékkal éltem és nélkülöznünk kellett. Mennyit mosolyogtam, most meg mindenért harapok. Bele haraptam alsó ajkamba és elindultam felöltözni. Kocsiba szálltam és a helyi modellügynökség fotózására mentem. Napszemüvegemet csak akkor vettem le, amikor felértem a tetóre.
- Oh, megjött a szemünk fénye! -egy nőies férfi hang és megfogta vállamat majd az öltözőhöz vezetett. - Késésben vagyunk drága! Siess az öltözéssel! -utasított majd magamra hagyott a segédjével. Csak sóhajtottam egyet és elkezdtem öltözködni. Már nem élveztem annyira a modellkedést, mint régen, amikor még csak a barátnőkkel szórakoztunk.
Nagyon lassan telt el az öt óra fotózás, a végére a szokásos módon kimerültem, de nem volt kedvem hazamenni, még nem.
Még a kocsimban ültem, amikor elővettem a telefonomat és az egyik régebbi barátnőmet tárcsáztam.Ezerrel dobogott a szívem, hogy mit fog hozzám szólni, mert már egy ideje nem találkoztunk és nem is beszéltünk. Amikor beleszólt a telefonba úgy éreztem, hogy menten meghalok. Attól a hatalmas gombóctól, amit a torkomban éreztem, nem kaptam levegőt és beszélni sem tudtam rendesen. Csak mekegtem neki a telefonba. Aztán vettem egy mély levegőt lehunytam szemeimet, leállítottam a motort.
- Brianna! -mondtam ki a nevemet azon a rideg semmit mondó hangon, ami mostanában jellemzett engem. Féltem a reakciójáról, féltem, hogy rám csapja a telefont, de nem így lett, hanem a szokásos kedvesen csilingelő hangján kérdezgetett mindenről. Érdeklődő volt, én meg csak ültem a kocsimban megsemmisülve, hogy még sem fordítottak nekem hátat, mint én nekik. Bedugtam a fülhallgatómat a fülembe, újra beindítottam a kocsi motorját és elindultam talán még egy halvány mosolyt is megeresztettem, amikor elkanyarodtam jobbra.
- Mit szólnál, ha most elmennék érted és beülnénk egy kávéra valahova? -hangomban most valami melegség érződött, felvidított, hogy végre beszélhetek valamelyik régi barátnőmmel. -Oh, értem, hát akkor majd máskor. -egy bárgyú mosoly és leteszem a telefont. Sajnáltam, hogy elutasította, de hamar megemésztettem. Elmentem a háza előtt, balra fordultam és haza felé vettem az irányt. A többieket nem volt kedvem felhíni, egy visszautasítás egy napra nekem bőven elég volt.
Amikor hazaértem és ledobtam mindent -magamat is beleértve- a kanapéra a hangrögzítőért nyúltam és megnyomtam egy gombot.
- Önnek hat hangüzenete érkezett. Píííp! -igazából nem érdekeltek az üzenetek és, hogy kikeresett ezért a konyhába mentem és csináltam magamnak egy nyugtató zöld teát. Leültem az asztalhoz és elkezdtem szürcsölgetni, aztán, amikor meghallottam egy ismerős meleg hangot félrenyeltem és elkezdtem köhécselni.
- Drágaságom! Rosewoodba kéne menned jó hosszú időre, már holnap reggel indulsz egy magán géppel! -kirázott a hideg, amikor vége lett az üzenetnek, még két egymást követő felvételem volt és utána végleg sípolt egyet a készülék és kikapcsolt. Kortyoltam még egyet a teámból és fáradtan sóhajtva álltam fel. Bementem a hálószobámba elővettem a hatalmas bőröndömet és elkezdtem bepakolni a cuccaimat.
- Vár rám a csodálatosan szar gazdag élet. -megforgattam szemeimet miközben pakoltam. Amint a ruhákkal végeztem, a kezembe vettem a telefonomat és a költöztetőket tárcsáztam. Egyeztettem velük időpontot és utána amilyen gyorsan csak tudtam, elővettem pár dobozt és az emelhető és fontos dolgaimat elcsomagoltam. A végére már a költöztető fiúk is besegítettek és tudtam néha pihenni, kimerültem az egész napos ide-oda rohangászásban. Amikor végleg végeztünk mindennel és én már a repülőn ültem, beletúrtam hajamba, hátradöntöttem a fejemet lehunytam szemeimet és elaludtam.

[/center]

Kedves Brianna!
Oh te szegény, úgy sajnállak, hogy a gazdagok életét kell élned....*enyhe irónia*
Tetszett amit alkottál, remélem, hogy játszunk majd. (:
ELFOGADVA!